Motiváld magad és soha ne add fel!

Dream into reality project 21. nap, cél: Ne hagyd, hogy a pillanatnyi kudarcok legyőzzenek!

Ma arról szeretnék mesélni, hogy bizony, vannak kudarcok az életben, de sosem szabad feladnunk az álmainkat. Igen, ez ma egy eléggé közhelyes bejegyzés lesz, de valljuk be, erről a témáról nem lehet másképp beszélni. De nézzük a konkrét dolgokat! 

Holnap lesz a második mérés a NonóÉletmódos versenyen, amitől máris előre rosszul érzem magam. Tudom, hogy mindent megtettem a siker érdekében mind a mozgás, mind az evés terén, de be kell vallanom, hogy azért az első mérés eredménye eléggé hasbavágott. Mert bizony a mérleg nem igazán a barátom. Hogy miért? Mert ez a dög nem azt mutatja, amit én szeretnék. Nagyon nem. Bár a centiméterrel elég közeli és jó viszonyba kerültem az elmúlt egy hónapban, a mérleggel sehogyan sem tudok zöldágra vergődni. És ez zavar. Nem szeretem a kudarcokat. Ez szokott lenni a többség életében az a pillanat, amikor feladják. Úgy gondolják, hogy ők nem képesek véghezvinni a kitűzött célokat. Mert .... és itt jön egy sor magyarázat! De én most azért is azt mondom, hogy folytatom! Mert most nem fogom feladni. Nem akarom. Meg akarom csinálni magamért, az álmaimért és az életemért.

És tudjátok mit, mutatok egy nagy fityiszt az életnek! 

Mert mi is ez a kis kudarc? Csak egy apró lépés egy hatalmas úton, ami holnap már nem is fog számítani ekkora mérföldkőnek. Most azért adjam fel, mert az könnyebb? Vagy azért, mert megijedtem? Na ne már! Nem fogok megijedni az első nagyobb akadálytól. Mert tudom, hogy mindent megtettem a siker érdekében. Bár biztos, hogy ehettem volna jobban, edzhettem volna többet, de én tudom - és azt hiszem, hogy igazán ez a lényeg - hogy maximálisan teljesítettem azt, amit kitűztem magam elé, és ezért BÜSZKE VAGYOK magamra. És ez sokkal, de sokkal jobban számít, mint az, hogy egy fránya mérleg mit mutat.  Mert valljuk be, ha egy grammot nem fogyok, de centikben csökken minden rajtam, akkor igazából min is problémázok? Most őszintén??? Ugye, hogy tök hülyeség? Szóval leállok az önsajnálattal és az előre rettegéssel a holnapi mérlegeléstől. Mert annyira rövid az élet ahhoz, hogy ilyenek miatt sajnáltassam magam, és ezzel foglalkozzak.


Azért, hogy ne csak a lelkivilágomról írjak, ma újabb újdonságot próbáltam ki: Brokkoli csőben sütve!

Nem voltunk valami jóban a brokkolival. Valahogy az maradt meg a fejemben, hogy a brokkoli íztelen, vizes és nem igazán ehető. De tegnapelőtt az AlphaMega hipermarketben megtört a jég. Mert olyan szépséges brokkoli nézett velem szembe, hogy magam is elcsodálkoztam és ezért muszáj volt elcsábulnom és vennem egy adagot. Mivel Zs. sem ellenkezett, sőt kiderült, hogy ő ezt szereti, megvásároltuk. És ma elkészült ezen recept alapján egy fenomenális kaja, ami alapján a brokkoli felsorakozott az imádott kajaalapanyagok TOP 10-be. A recepten csak annyit változtattam, hogy sonkával és előre a hagymán megpirított baconnel készült, gondolva Zs. eléggé húscentrikus lelkivilágára is + dupla adag besamel kellett, mert nagyobb lett a brokkoliadag, mint a receptben leírt. Ja és füstölt és sima sajt egyaránt van rajta, mert számunkra a sajt olyan, mint Julia Childnak volt a vaj... kihagyhatatlan.


Mai edzésem pedig ez volt (gondoltam megosztom innentől mindig Veletek az edzéseimet, hátha valamihez kedvet kaptok!)




Puszi: Dorka

https://www.facebook.com/kozmopolita



Cipruson Dorka

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése