Tortilla leves, a film, amit nem lehet nem szeretni!

Dream into reality project 22. nap, keresd meg egy régi nagy kedvenc fimedet, és nézd meg újra!

Vannak olyan filmek az ember életében, amik valamiért meghatározóak. Olyan élményeket adnak a megnézésük pillanatában, amik utánozhatatlanok, egyediek és egy életre kihatnak az ember gondolkodásmódjára. És most nem az igazán kultikus filmekre gondolok, mint a Star Wars, Gyűrűk Ura, Harry Potter vagy ilyesmi. Hanem azokra az elgondolkodtató, az élet szeretetére emlékeztető filmekre, amikből egy-egy fontos gondolatot, ötletet vagy esetleg álmot, inspirációt nyertél. Igazán nem tudom, hogy kinek milyen filmek voltak ilyen hatással az életére, de azt javaslom, hogy nézd meg őket újra. Merülj el újra abban a világban, mérd fel, hogy azóta a gondolkodásmódod mennyit változott, a filmben képviselt érték még mindig ugyanannyira szimpatikus-e Neked, mint anno. Nekem nagyon tanulságos volt, és rá kellett jönnöm, hogy alapértékben, ízlésben nem igazán változtam, mert az én anno nagy kedvencemet most is imádtam.

Nekem ilyen film volt egy kevéssé ismert gasztro vígjáték, a 2001-es Tortilla Leves. Még gimibe jártam, amikor először láttam az HBO-n és azóta sem tudtam elfelejteni. Rengeteget kerestem az interneten, hogy hátha felteszi valaki magyar nyelven, mert angolul eddig is fent volt a Youtube-n, de az igazság az, hogy ha valamilyen filmet előbb magyarul látok és úgy szeretem meg, akkor ragaszkodom ehhez a nyelvhez. És ezt a filmet anno még videóra is felvettem, szóval nem hogy így szerettem meg, de egyenesen a bolondja voltam. 

Hogy miért?

Mert elvarázsolt a film teljesen. Maga az életöröm az egész. Első percétől az utolsóig. Mert gyönyörű, ínycsiklandó ételeket főznek benne. Mert nagyon tehetséges színészek játszanak benne, és Hector Elizondo fantasztikusat alakít. Mert teljesen olyan, mint maga az élet: szenvedélyes, vidám, tragikus, megalázó, majd felemelő. Minden percében szórakoztat.



A történetről: Hector Elizondo (egy szakács, aki elvesztette az ízlelés képességét) egy apa, aki 15 éve elvesztette a feleségét, és azóta egyedül neveli a három lányát, akik azóta már felnőtté váltak, ennek a folyamatnak minden szépségével és árnyoldalával együtt. A három lány közül az egyik karrierista, a második nagyon vallásos, míg a harmadik egyetemre jár és ő a kicsi a családban, akire senki nem figyel oda. Az ő életükről, ételeikről, szenvedélyeikről, problémáikról szól a film olyan hangnemben, ami szerintem mindenkinek a szívébe lopja magát. Nem lehet a főhősöket nem szeretni, mert a kalamajkáik annyira embereik, annyira hétköznapiak. Persze mindez nagyon gyönyörű ételekkel, gusztusos tálalással, nagy közös vacsorákkal és nagyon-nagyon sok nevetéssel fűszerezve. Egy igazán könnyed, étvágygerjesztő esti kikapcsolódás. Tényleg ajánlom mindenkinek!

És hogy ne csak meséljek róla, nézzétek meg, mert valaki volt olyan kedves és aranyos, hogy feltöltötte magyarul a  YouTube-ra... :))))



Jó szórakozást kívánok Neked hozzá, és meséld, hogy mennyire tetszett! 

D.


Cipruson Dorka

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése