Egy életed van, ne pazarold el!

A mai hétindító gondolat azt hiszem, hogy soha nem lehetne annyira aktuális, mint ma. Pedig már előre kitaláltam, hogy mit szeretnék megosztani, szóval teljesen véletlenül függ össze a gondolatom a mai nap szerintem legfontosabb és egyben legszomorúbb eseményével. De előbb nézzük is a gondolatot:


Rádöbbentünk hogy az alatt az egy év alatt, amikor olyan közel volt a Halál, hogy addig mennyire nem engedtük magunkhoz közel magát az Életet. Akkor tudatosult bennünk, hogy élet nem azonos fogalom a túléléssel.... Minden nap hálásnak lenni, hogy felébredtem, hogy süt rám a nap, hogy megölelhetem azt, aki mellettem áll, hogy van étel a tányéromon, van fedél a fejem felett, nem sietek sehová és örömmel teszem minden dolgomat... Megélve, átélve, kortyolva minden cseppjét a pillanatnak.” Kobza Zsuzsanna Meső

Kép forrása ide kattintva! 

Egy számomra nagyon nagyra becsült dúla (ő a Születés Hetének is a szervezője), Meső gondolatai ezek miután az egyik lánya, Bogi megjárta a hadak útját, és a Ewing szarkóma után mára már egy egészséges röntgennel dicsekedhet.  Egy év alatt nagyon sok mindenen mentek keresztül, de ebben a rövid gondolatban mindent összefoglalt. Ne vegyük ezt félvállról emberek! Mert csak ma van, nincs tegnap és holnap. Nem lesz új esély a mai élmények kiaknázására. Tudom, hogy mindenki azt tartja, hogy a legújabb telefon vagy tévé igenis nagyon fontos. És legyen is az, ha úgy gondolod, hogy a Te életedben ez képviseli az értéket, de ne mindenáron. Ne áldozz fel mindent a pénz és a törekvés oltárán, ne felejts el élni. Mert aztán egyszerre ott van a lezárás, és senki nem akar üres kézzel (emlékek és a szerettei nélkül) távozni. Pedig a nagy napi hajszolás, küzdés eredménye az, hogy elveszítjük a számunkra fontos értékeket, lemaradunk az életre szóló fontos pillanatokról. Csak azért, mert folyamatosan a holnapra a koncentrálunk. Nem szabad! Most van és ma! Semmi más ezen kívül. A holnap problémáit holnap kell megoldani.  

Mert aztán jön egy pillanat, ahonnan nincs visszafordulás. Ahogy ez a pillanat, ma eljött Bódi László Cipő életében. Tanuljunk sorsából annyit, hogy sosem tudhatjuk, hogy ennek az élet nevezetű játéknak mikor lesz vége. Játszunk hát a legjobb tudásunk szerint. Mosollyal, könnyekkel, sikerekkel, fájdalommal és rengeteg szeretettel. Minden pillanatot éljünk meg. A legintenzívebben. Nem a külvilág felé, hanem a magunk számára. Mert ez az egy életünk van! Hallgassuk meg Cipő dalait, és tudom, hogy ez mennyire hálátlanul hangzik, de köszönjük meg és gondoljunk arra, hogy mi még itt vagyunk és élvezhetjük azt a pillanatot, amit ő adott nekünk. Valahogy úgy érzem, hogy Cipő halálával a gyermekkorom zárult le, mert kiskoromtól kezdve életem minden pillanatát végigkísérte az ő zenéje és dalai. Hihetetlen örökséget és hiányt hagyott ma maga után, de hiszek benne, hogy ő már egy jobb helyen van, ahol kedvére zenélhet. Nyugodj békében Cipő, legyen Neked könnyű a föld!


És bár nem tartozik szorosan ide, de mégis számomra a témába vág. Minden nap, amikor hálát adunk, hogy mennyire szerencsések vagyunk, gondoljunk arra, hogy másoknak nem jutott az életben ekkora kegy. És ha tudunk, akkor segítsünk nekik. Egy gondolattal, egy imával, egy üzenettel vagy akár egy képeslappal. Mert Juditnak, a három gyermekes anyukának, aki éppen egy hatalmas démonnal küzd, éppen erre lenne szüksége. Segítsünk Neki úgy, ahogy Meső kéri ebben a posztban:

"A minap azon gondolkodtam, kivel oszthatném meg történetét és főleg hogyan? Eszembe jutott a vers idézet: nem mondhatom el senkinek... Most tehát én is inkább elmondom mindenkinek... Azt, ami a egyszer csak megvilágosodott bennem. Amikor Bogi lányunk feküdt a kórházban kemoterápia árnyékában, nagyon sokat segítettek a levelek, amiket kapott, kézzel foghatóan is és e-mailek formájában. Barátnőm ritkán néz netet. Nincs hozzá kedve-ereje. Kérdeztem, mit vizualizál a gyógyulása érdekében? Milyen meditációra tudnék én, és esetleg mások rákapcsolódni? Azt felelte, kertet gyomlál magában...Szóval az villant be, hogy írhatnátok neki... Kereshetnétek egy szép virágos kertet ábrázoló képet-képeslapot, amire elég lenne ennyit írni: gondolunk rád, vagy imádkozunk érted, hiszünk benned, hiszünk a gyógyulásodban, erős vagy, veled vagyunk, segítünk gyomlálni a kertet... és odaírni a neveteket, és családtagjaitok nevét. Hogy személyesebb üzenetet írhassatok, és meg tudjátok szólítani, elárulom a keresztnevét: Judit. A képeslapot beletehetnétek egy borítékba, és elküldhetnétek az én címemre, én pedig minden nap vihetnék egy adaggal neki a kórházba." 

A teljes poszt ide kattintva olvasható el minden egyéb adattal! Kérlek, hogy segítsetek Neki, ahogy mi is segíteni fogunk! Mert akár mi is állhatunk ez élet azon az oldalán, és akkor nekünk is jól jönne minden kapaszkodót és fogózót nyújtó kéz!

Köszönöm előre is a képeslapodat!

Dorka
https://www.facebook.com/kozmopolita


Cipruson Dorka

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

2 megjegyzés:

  1. Szia Kedves!

    Nagyon szeretnék képeslapot küldeni én is, de sajnos a munkahelyemen le van tiltva a facebook, így nem tudom megnézni a bejegyzést :( Kérlek írd meg a címet, vagy egy másik elérhetőséget ahol elolvashatnám Meső bejegyzését!

    Előre is köszönöm!
    Marcsi

    VálaszTörlés
  2. Kedves Marcsi!

    Bemásolom Neked ide a címet, hogy meglegyen: Kobza Zsuzsanna, Budapest 1082 Leonardo da Vinci utca 12-14. 01/08. Mesőnek kell a képeslapot borítékban küldeni, de magát a lapot Juditnak kell címezni. És nagyon kedves vagy, hogy Te is gondolsz Rá! <3

    Szép napot Neked!

    VálaszTörlés