Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet!

A mai hétindító gondolat már körülbelül egy hete itt motoszkál a fejemben. Nagyon tetszik a mondanivalója, és azt hiszem, hogy sokunk életében nagyon is hasznos és aktuális lehet. De akkor ne is szaporítsam tovább a szót, jöjjön a lényeg:

"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet, és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem, és botladozz meg minden kövön, amelyben én megbotlottam. S mindegyik botlás után állj fel, és menj tovább úgy, ahogy én tettem. Csakis ezek után ítélhetsz rólam, és felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz."

Kép forrása ide kattintva!

Sokan gondolják, hogy megítélhetnek vagy elítélhetnek azért, amilyen döntéseket hoztam az életben. Mint például a Ciprusra költözés vagy akár a kvázi hazaszeretet kérdésében. Azt gondolom, hogy a világ nem fekete vagy fehér, az én agyammal csak én hozhatom meg a saját döntéseimet, legyenek azok jók vagy akár rosszak. Nem biztos, hogy mindig a legjobban választok, sőt sokszor biztos lehetne jobb lépést is tenni, de számomra abban a pillanatban ez a döntést tűnik a legjobbnak. És senki más véleménye nem számít. Persze a szeretteim véleményére adok, sőt nagyon is adok, de a döntés az én életemmel kapcsolatban mindig az enyém. Nem másé, csakis az enyém. És a saját múltammal, tapasztalataimmal, megérzéseimmel, ösztönömmel együtt hozom meg a döntéseket. Senki más nem értheti meg teljesen az okaimat és a motivációmat. Mint ahogy én sem érthetem meg másokét. 

A mostani világ egyik legnagyobb baja, hogy túl könnyen ítélkezünk mások felett. A saját tapasztalatainkkal könnyen formálunk olyan dolgokról véleményt, amiről halvány lila fogalmunk sincsen. Talán, ha mindenki a mással való foglalkozással eltöltött időt magára tudná fordítani, akkor máris egy szebb, békésebb, kiegyensúlyozottabb világban ébredhetnénk fel. Persze tudom, hogy ez álomkép, de hiszek benne, hogy ha tudatosan odafigyelünk arra, hogy a másokra fordított időt magunkra hasznosítsuk, akkor egy idő után ténylegesen jobb emberré válunk, aki már nem pazarolja az idejét a mások életének minősítésére. Talán egy napon tényleg eljutunk oda, hogy egymás érdekeit nézzük és segítsük egymás, ne csak minősítgessünk. Lehet, hogy sokára jutunk ide, de én hinni szeretnék benne, hogy eljön ez a pillanat.

Dorka

https://www.facebook.com/kozmopolita

Cipruson Dorka

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése