A kettős mércéről

Sok ideig nem volt mostanság időm írni, de eljött a pillanat, hogy újra felvegyem a fonalat. És ebben az újrakezdő bejegyzésben egy olyan dologról szeretnék mesélni, ami mostanság nagyon zavarja a lelkemet. Tudom, hogy az élet nem igazságos, és csak át kell lépnem azokon a dolgokon, amik zavarnak, de úgy vettem észre, hogy a KETTŐS MÉRCE mostanság nagyon divatos lett. Hogy pontosan mire is gondolok? 

Igen, azokra a helyzetekre, amikor adott emberek teljesen mást várnak el a környezetüktől - kvázi "ez alap, hogy ezt nyújtod" címszóval - mint saját maguktól. Vagyis elvárás, hogy az egyik fél sokkal többet tegyen a dolgok érdekében, mint a másik.  Vagy lehet, hogy nem is többet, csak amit az adott fél elvár, pontosan azt nem nyújtja a másiknak. Mintha teljesen normális lenne egy kapcsolatban, hogy "amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek." 

Az elvárás minden szívfájdalom gyökere! Kép forrása ide kattintva!
Már gyerekkoromban is utáltam ezt a hozzáállást. A mellérendelt, utasításoktól és állandó szabályozástól mentes kapcsolatokban hiszek, amikben a felek őszintén elmondhatják egymásnak a véleményüket, akár nézetkülönbségek árán is. Mert nem hiszek abban, hogy a kapcsolatok zökkenőmentesek. De abban, tartsatok bármennyire naivnak, muszáj vagyok hinni, hogy egy kapcsolat alappilléreiben, amit elvárunk a másik embertől, azt bizony magunknak is kutya kötelességünk megtenni. Vagy legalábbis törekedni rá. Mert a másokra erőszakolt igazságok, döntések nem visznek sehová, csak a bizalom csökkenését eredményezik teljesen feleslegesen. Mert ugyan kinek van kedve olyan kapcsolatokba több és jobb energiát beletenni, ahol válaszul csak magas elvárást, szabályozást és az ember érdekeit és véleményét figyelmen kívül hagyását kapja? Valljuk be, szerintem senkinek. 

Mégis egyre inkább azt veszem észre a környezetemben, hogy a "facsarjunk ki az emberekből mindent" elv alapján élik sokan az életüket. Vagyis úgy gondolják, hogy ők erkölcsi, anyagi vagy esetleg társadalmi indokokra hivatkozva elvárhatnak az emberektől olyan dolgokat, amiknek ők még csak a felét sem teszik meg. Tudom, hogy egy kapcsolat nem fele-fele arányokról szól, mert soha nem egyenlő, hogy melyik fél mennyit tesz bele. De azt gondolom, hogy azt a dolgot, amit nem szeretnénk, hogy velünk megtegyenek vagy ne adj isten, el sem tudnánk képzelni, hogy elviseljük az adott történést, azt nem tesszük meg a másikkal. SOHA! Mert vannak alapvető elvárások, amik szerintem egy kapcsolatban sosem változnak. És itt most mindenféle kapcsolatról beszélek, nincs sem párkapcsolat, sem barátság vagy bármi kiemelve. 

Ha nem szeretnéd, hogy az adott kapcsolatban lévő másik fél leköpjön, akkor te se köpd le. Ez ilyen egyszerű. Csak azt tedd meg, amit tudod, hogy Te is el bírsz viselni és Te is meg tudsz csinálni. Mert szerintem így igazságos. Lehet, hogy mások erről másképp gondolkodnak, de én tartom magam ehhez az elvemhez, még ha ezzel több embert is veszítek, mint ha szemet hunynék efölött. Tapasztalatból tudom, hogy sokszor hunytam szemet az ilyen apróbb vagy nagyobb igazságtalanságok felett. De azt gondolom, hogy nem szorulok rá, hogy ebben kössek kompromisszumot. Komolyan azt gondolom, hogy minden kapcsolatban lehet, sőt kell is hibázni, mert emberek vagyunk. De vannak olyan hibák, amik nem gyógyíthatóak egyszerűen, így egyszerűbb őket el sem követni. Én törekszem erre, hogy inkább tisztán és őszintén játszak egy kapcsolatban, és inkább vallom azt, hogy az igazság és az elvárás elmondása sokkal tisztább dolog, még ha az embernek kellemetlenül is esik, mint elvárni olyan dolgokat, amiket nem kommunikáltunk ki vagy esetleg mi magunk sem teszünk meg.

Kép forrása ide kattintva!

Tudom, hogy ez nem lett egy pozitív bejegyzés, de ma ez a gondolatfolyam jött, ígérem, hogy holnaptól majd minden mosolygósabb lesz....

Dorka
https://www.facebook.com/kozmopolita




Dorothy Randrianantoandro

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése