Rövid úton leszokni a dohányzásról!

Ennek a könyvnek nagyon sokat köszönhetek, kis túlzással azt is mondhatom, hogy az életemet. Mert csak ennek köszönhetem, hogy leszoktam a dohányzásról úgy, hogy én úgy kezdtem el olvasni a könyvet, hogy nem is akartam letenni a cigit. De akkor kezdjük is az elején.

Kép forrása ide kattintva!

Allen Carr Rövid úton leszokni a dohányzásról című könyvét Klára barátnőmtől kaptam kölcsön, amiért örökké hálás leszek. Ő mesélt először erről, és nagy elképedésemre azt mondta, hogy ő csak elolvasta a könyvet, és letette a cigit. Teljesen elcsodálkoztam, igazából nem is hittem, valahogy úgy képzeltem el, hogy benne már meg volt az elhatározás és amúgy is kocadohányos volt, ezért sikerült neki ez az egész. Majd elküldte nekem a könyvet, nekem, aki akkor már majdnem egy dobozt szívtam naponta, hogy adjam tovább egy olyannak, ha sikerült leszokni, aki rászorul. Amikor megérkezett, csak nézegettem, aztán gyorsan elsüllyesztettem a szekrény mélyére, hogy ne is lássam többet. 

De Zs. megtalálta, és úgy gondolta, hogy ő elolvassa szép lassan, és meglátjuk, hogy mi lesz. Cinikus voltam vele, folyamatosan azt magyaráztam, hogy mit vár egy könyvtől, hogy majd elmulasztja a leszokási tüneteket. Persze tántoríthatatlanul folytatta a könyv olvasását, én meg nem értettem ezt az egészet. Ott motoszkált bennem ez a könyves dolog folyamatosan, de közben meg úgy gondoltam, hogy én igazából szeretek cigizni, szóval minek tenném le. De már az egészségemen nagyon is éreztem, hogy épp ideje lenne megszabadulni ettől a káros szokástól, mert már nehezebben mozogtam, vettem levegőt, fáradt voltam, fájtak a tagjaim és egészében úgy éreztem magam, mint egy jóval öregebb ember. Borzalmas volt, akkor döbbentem rá először, hogy bizony a testemmel nem lehet játszani, mert sokszorosan megbosszulja magát a felelőtlenség. Féltem, hogy komoly bajom lesz a dohányzástól, de féltem a leszokástól is, hogy gyenge leszek, és nem tudom végigcsinálni. 

Szóval 22-es csapdája volt egészen tavalyelőtt júliusig. Nem tudom a pontos dátumot, mert annyira nem úgy indult az egész nap, hogy én le fogok szokni, hogy el is felejtettem megjegyezni. Teljesen szokványos nap volt annyi különbséggel, hogy én este nem dolgoztam, míg Zs. igen, így ebéd után ő elment a munkahelyére, én meg itthon maradtam. És akkor annyira dühös lettem az állandó dohányzáson való agyalásomra, hogy fogtam, és nekiálltam kiolvasni a könyvet. De nem azért, hogy leszokjak, hanem, hogy bebizonyítsam, hogy ez az egész hülyeség. És hogy elmondhassam a világnak, hogy egy könyv nem szoktat le a legrosszabb szenvedélyedről. Durcás voltam és kifejezetten makacs.

Kép forrása ide kattintva!

Aztán az első három oldal után egyre kevésbé voltam makacs, és csak azt vettem észre, hogy egyre jobban leköt a könyv. Nem akartam, de csináltam benne az utasításokat, vagyis azt, hogy nyugodtan cigizzek a könyv olvasása közben, semmiképpen ne tegyem le a végéig. Bár már a könyv egyharmada után úgy gondoltam, hogy én le akarom tenni a cigit, mégis lementem, és vettem egy teljesen új doboz cigit, mert azt írta, hogy cigizzek, és semmiképpen ne tegyem le a végéig. Lebilincselt a könyv, olvasmányos volt, szórakoztató, homlokracsapós. Csak olvastam, és olvastam. Teltek az órák, és én csak faltam a sorokat. És erre pontosan emlékszem, éjfél volt, amikor eljutottam oda, hogy most akkor szívd el az utolsó cigidet. És én elszívtam, és rosszul lettem az ízétől. Én, aki addig folyamatosan cigizett. Ahogy befejeztem a könyvet, kidobtam a majdnem teli doboz cigit, a hamutartót és minden egyéb dolgot, ami arra emlékeztetett, hogy én dohányoztam "valaha". 

Valahogy az egész belsőm tudta, hogy én bizony letettem ezt a szokást. Nem volt bennem semmi félelem, fájdalom, lemondás, sem semmi, csak a határtalan öröm, hogy sikerült. Tudtam, hogy megcsinálom. És sikerült is. Nekem, aki dacból kezdte el olvasni a könyvet, aki le sem akart igazán szokni. Aki azóta sem emlékszik a pontos dátumra, mert nem tartja lényegesnek. Aki azóta sem nyúlt cigihez, sőt a szaga sem zavarja, nyugodtan elvan más cigisek között. Akinek azóta még a rossz napokon sem ez a megoldás jutott eszébe. Simán letettem. Na jó, az első hét nem volt kellemes, mert Zs. is letette, így ketten éreztük a tüneteket, de be kell valljam, mind a mai napig várom, hogy mikor jön majd az a nagyon rossz leszokási rész, amiről mindenki beszélt. Mert kellemetlen volt, de simán ki lehetett bírni. És aztán eltelt egy hét, és észre se vettem, hogy már eszembe se jut többet a cigi. 

Szóval, ha nekem ment, Neked is fog! Mert nem játszhatsz tovább az egészségeddel. Nem lehet, mert rohadtul rövid ez az élet ahhoz, hogy erre pocsékold el. Én csak annyit kérek, hogy olvasd el ezt a könyvet, nem kell benne hinned vagy csinálnod bármit, csak ülj le, és kezdj neki. Szerintem Neked is segíteni fog, mert egyszerűen átkapcsolja az agyadban a cigiért sóvárgó részt arra, hogy megtapasztald, hogy neked igazából semmi szükséged erre a függésre. Nyugi, nem a rákot vagy tüdőbetegséget vagy az esetleges következményeket tárgyalja, mint az általános leszoktató kampányok. Elmagyarázza az agyad működését, elmagyarázza a cigi működését, és aztán te szépen magadtól jössz rá, hogy neked erre abszolút semmi szükséged sincs. Nem ördöngősség az egész, csak simán az agyadat állítja át nemdohányzó üzemmódra.

Kép forrása ide kattintva!

Csak próbáld ki! Mert egy próbát ez is  megér, nem? A könyvet  21 nyelvre fordították le, és több mint 4 millió példányban kelt el a világban. Te is adhatsz neki egy esélyt. Hidd el, semmi érdekem nincs abban, hogy ezt a könyvet megvedd. Felőlem le is töltheted, ha azt szeretnéd. Én csak annyit akarok, hogy add meg magadnak ezt az esélyt. Mert dohányzás nélkül szuper élni, és sokkal jobb és szórakoztatóbb, mint azt gondolnád. 

Próbáld ki Te is! 

Dorka
https://www.facebook.com/kozmopolita

Dorothy Randrianantoandro

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

6 megjegyzés:

  1. Én most olvastam!Elfogadtam a kihívást!Boldog vagyok!

    Üdv:Manuka

    VálaszTörlés
  2. Kedves Manuka!
    Gratulálok, nagyon ügyes vagy, hogy vállaltad a kihívást! Óriási büszkeség fog eltölteni egy kis idővel a könyv olvasása után!
    Szép napot Neked!
    Dorka

    VálaszTörlés
  3. Szia!

    Nagyon jól bírom, de attól függetlenül olykor nagyon nehéz.Neked volt néha hiányérzeted?

    Üdv:Manuka

    VálaszTörlés
  4. Kedves Manuka!
    Az első egy-két hét volt nehezebb abból a szempontból, hogy a párommal egyszerre szoktunk le, így mindketten feszültebbek voltunk. Aztán pedig nem maga a cigi, hanem a mozdulatsor és a rutin hiányzott. Mivel én itthonról dolgozom, mindig a cigiszünet volt az, amikor felálltam,kinyújtóztattam magam és picit kikerültem a munka hatása alól. Na amikor leszoktam, akkor nem volt, amiért szünetet tartsak vagy felálljak. Így volt, hogy 4-5 órát is ültem mozdulatlanul. Ez a része nagyon hiányzott, erővel kellett magamat rávenni arra, hogy tartsak szünetet, mozogjak. Meg pl. a buszmegállóban való várakozásnál, hogy az agyam tudta, hogy ilyenkor valamit szoktam csinálni, és a mozdulatsor nem volt meg, csak a kvázi türelmetlen várakozás. De maga a cigi íze vagy a vele járó dolgok nem hiányoztak. Amint hozzászoktam ehhez az új életstílushoz, már ezek a hiányzó mozdulatok se tűntek fel, szépen kikoptak az agyamból. De persze voltak hátulütői is a dolognak, teljesen más ízek lettek finomak, mint előtte, nem igazán voltam édesszájú, aztán meg nem győztem csodálkozni, hogy milyen finomak az édes ízek, amik eddig nem tetszettek. Ez persze egyenes arányban állt a mérleg növekedésével... :) De azóta már ez a rész is egyensúlyba került az életemben, így most azon vagyok, hogy azokat a fránya kilókat is eltüntessem. Szóval csak a napi, addig megszokott, kvázi cigis rutinom hiányzott, de maga a cigi nem.
    Szép Napot Neked!
    Dorka

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a válaszod!
    Nekem is pont ez a bajom, hogy "jutalomként" járt a cigi, egy-egy feladat elvégzését követően.
    Az én párom sajnos nem szokott le, így még Ő is kísért.
    Mennyit híztál?Mennyi idő alatt?
    Bocsi, hogy zargatlak, csak egy nemdohányossal sem és egy dohányossal sem lehet ezekről a dolgokról beszélni, mert mindketten hülyének néznek.Ki ezért, ki azért....

    Üdv: Manuka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Manuka!

      Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de valami gond volt a Bloggerem kommentelési részével, így mindenkinek csak most tudtam visszaírni. Bátran írj mindig, ha kérdésed van, tudom, hogy mennyire nehéz ez az időszak Neked, és kell a segítség, amit sajnos nem mindenki tud megérteni. Majdnem 10 kg-ot híztam úgy, hogy előtte is volt rajtam némi plusz, de igazából nem a cigi miatt, hanem a megváltozott étkezés volt az oka. Meg tudni kell, hogy a párom rengeteget eszik, szóval nem volt könnyű mellette tartani a dolgokat, amikor mondjuk este megkíván egy óriási pizzát. De lelkileg sem volt könnyű nekem az az időszak, ezért a kaja volt a "boldogság", szóval nem általános, hogy valaki ennyit hízik a cigi után, sőt! Nekem sajnos eléggé összejöttek a dolgok, ezért alakult így.

      Nagyon ügyes legyél, és ha bármi van, akkor írhatsz emailt is a dorkacipruson@gmail.com-ra, azt látom mindig.

      Dorka

      Törlés