Karnevál Limassolban, avagy a szokásaink tesznek minket negatívvá!

Imádok mediterrán országban élni. Annyival másabb itt a hangulat, mint otthon. Tudom, hogy sokat számít az, hogy mennyivel több itt a napos órák száma, de nem hiszem el, hogy csak ez lenne az a különbség, amiért itt sokkal pozitívabban állnak az emberek a dolgokhoz. Sajnos otthon többnyire a panasz, egymás hibáztatása, lejáratása megy. Nem akarok általánosítani, mert természetesen rengeteg csodálatos embert ismerek otthon, de valahogy ha az emberek összejönnek, akkor általában szomorkodás megy. Félreértés ne essék, van miért panaszkodniuk.

Kép: Az eredeti riói karnevál. El kell menni egyszer megnézni! Forrás!

Nagyon sokan élnek egy olyan szint alatt, ami alatt nem szabadna egy fejlett országban, és nagyon sok ember csak álmodik egyáltalán nem luxus tevékenységekről, mint például az egészséges életmód, sportolás, vagy táborok, utazások. Szomorú ez az egész, és engem nagyon bánt, de valahogy azt gondolom, hogy erről mi is tehetünk. Mármint arról, hogy mi ilyen búvalbélelt nép vagyunk. Mert a körülöttünk lévő dolgokban hamarabb találjuk meg a rosszat, mint a jót. Mert sokkal jobban szeretjük megjátszani magunkat a "szomszéd előtt", mint hogy felvállaljuk az egyébiségünket, egyediségünket. Inkább hazudjuk magunkat gazdagnak, nehogy más rájöjjön, hogy szegények vagyunk. Inkább belereccsenünk az általunk kreált világba, minthogy azt mondjuk, hogy magasról teszek a hagyományokra, az elvárásokra, a szomszédokra, negatív impulzusokra, felvállalom magam, és innentől az a célom, hogy boldog legyek. 

Meg kéne tanulnunk mosolyogni. Nem azért, mert boldogok vagyunk, hanem azért, mert a mosoly mosolyt fakaszt. Nincs erre semmilyen tudományos magyarázat a tarsolyomban, de 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy a jókedv generálja magát. Ha pozitívan állunk még a legrosszabb helyzetekhez is, akkor máris jobban jövünk ki, mintha még a rossz helyzet mellé lelkileg is teljesen lenulláznánk magunkat. 

Persze erről a szokásaink is tehetnek, mert itt Cipruson például az emberek a hétköznapokban is sokkal jobban felvállalják az egyediségüket, mint otthon. Öltözködésben, ízlésben, szórakozásban. Nem azt mondom, hogy az itteni a teljes követendő példa, de azért van mit tanulnunk a szokásaikból. Például abból, hogy az itteni Carnivalt nem macerának élik meg, mint mi otthon a farsangot (ahol maximum a gyereknek szerzünk valami idióta jelmezt), hanem az egyéniségük kibontakozásának fogják fel. Elképesztően inspiráló. Férfiak simán felvesznek női ruhákat, nők férfias cuccokat, díszeket, boákat, az egész város színekben pompázik. 

És ha most azt gondolnátok, hogy persze 3 órára könnyű valaki mássá változni az ittenieknek, akkor nagyon tévedtek. 10 napig tart a karneváli szezon, és ezen időszak alatt még a hétköznapokon is rengeteg embert valamilyen jelmezben vagy kiegészítőben látsz az utcán. Fel van díszítve az egész város, és ténylegesen megy a fieszta. Még a karneválnak van egy olyan napja is, amikor a cégek az utcákon sütnek souvlakit, értsd úgy, hogy pl. a bankban megy a munka, de az alkalmazottak egy része a bejárat mellett süti a húsokat. És 10 napig móka és kacagás van. Azoknál a családoknál is, ahol nehezebb a helyzet. Mert ott is arra törekednek, hogy a jelmezben a gyerekek és a felnőttek elfelejtsék a gondjaikat, és átváltozhassanak valaki mássá, akivé lenni szeretnének. 

Persze ehhez a hozzáálláshoz nagyon sok nyitottság kell. Mindenki szabadon felvehet bármit, senki nem szólja meg, legalábbis én még nem találkoztam ilyennel egyik évben sem. Nyíltan fel lehet vállalni a legidiótább énünket is, mert a karnevál erről szól. Hogy kiengedjük a gőzt, és ne kelljen a konvencióknak megfelelni. Hogy csak vigyen az utcán a zene, a ritmus, a kavalkád, és a sok mesés élmény. És mennyire jó, hogy a cégeknél az otthon megszokott karácsonyi bulik helyett igazi farsangi partik vannak beöltözéssel, kocsikészítéssel (mint otthon a debreceni Virágkarneválon), mindenféle macera nélkül. Szóval lenne mit tanulnunk tőlük. Elfogadásról, önfeledtségről, boldogságról. De meséljenek inkább a képek, mert máris tök sokat pofáztam. :)



Ezek a képek tényleg csak ízelítők a több százból, amit készítettünk. Nem is igazán válogattam ki, csak azt szerettem volna, ha látjátok a kavalkádot, a színeket, a nyitottságot. 

Tetszett? 

Dorka
https://www.facebook.com/kozmopolita

Dorothy Randrianantoandro

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése