A lehetetlen című film

Előre kell bocsátanom, hogy ez nem a vidám, könnyed filmek kategóriájába esik. Még csak nem is a szokásos, "közeledik a Földhöz az aszteroida, és jön Bruce Willis, aki persze irtózatosan nagy hőssé válik, feláldozza magát, de a világ megmenekül" típusú. Ez valami teljesen más élmény lesz. Zs-vel szeretjük a nehezebb napok után elővenni a jó minőségű katasztrófafilmeket (Deep Impact pl.), mert annyira jó érzés tudni, hogy a végén persze minden megmenekül és boldog, hamis biztonságérzettel fekhetünk le aludni. Na így kerültünk A lehetetlen című filmhez is. Szeretjük Ewan McGregort, és úgy gondoltuk, hogy a rengeteg doksifilm után már nekünk nem tudnak igazán újat mondani a 2004-es karácsonyi, ázsiai cunamiról. Hát, jelentem, tudtak. Nagyon is. 

A történet lényege összefoglalva a Portról:
A háromgyermekes angol család külföldön tölti a téli szünidőt. Maria és Henry Thaiföldre utaznak a fiaikkal, hogy a trópusi paradicsomban töltsenek néhány kellemes napot. 2004 december 26-án reggel a medence mellett pihenik ki az előző esti karácsonyi buli fáradalmait, amikor szörnyű földmorajlás rémiszti meg az embereket. Mariát szinte megbénítja a félelem, azután meglátja, hogy hatalmas vízfal hömpölyög feléjük. Az Indonézia közelében lezajlott tengeralatti földrengés keltette cunami lecsap rájuk. Igaz történet alapján.

Megdöbbentően realista ábrázolású a film, és teljes mélységében megmutatja, hogy mi is történt azon a napon és a cunami után. És itt nem csak a hihetetlenül valósághű vizuális ábrázolásra gondolok, hanem arra, hogy egy egész család (anyuka + apuka + 3 gyerek) harcát követhetjük a filmben végig. A főszereplőkkel együtt éljük meg az óriási katasztrófát, a sérüléseket, a család szétszakadását, a halál közelségét, az emberi tehetetlenséget és mérhetetlen fájdalmat. Azt kell mondja, hogy nekem ennyi könnyem nem folyt el egy film alatt, mint ezen. Nem lehetett nem azonosulni a főszereplőkkel, annyira emberiek, annyira valósak voltak. Elfelejtettem írni, hogy a film valós szereplők élményén alapul, akik a film megnézése után annyit nyilatkoztak, hogy van egy hiba a filmben, de ez mindösszesen annyi, hogy a labda, amivel a gyerekek a szökőár pillanatában játszottak, nem piros volt, hanem sárga. A többi rész maximálisan azt mutatja be, ami valójában történt. A maga megrázó, arcul csapó, fájdalmas valójában is. És hogy mindezek ellenére miért ajánlom, hogy nézzétek meg?


Mert a film óriási élményt ad! Vannak azok a pillanatok, amikor kell az embernek egy ekkora óriási pofon. Hogy rádöbbenjen, hogy az életben a problémák annyira jelentéktelenek, sokszor szánalmasan nevetségesek. Persze az adott helyzetben borzalmasan komolynak tűnnek, de ilyenkor érdemes rágondolni, hacsak egy pillanatra is arra, hogy vajon egy ilyen szitu után is problémának éreznénk azt, hogy a párunk nem a megfelelő kenyeret hozta a boltból?! Ugye, hogy nem? Érdemes néha-néha beiktatni egy-egy ilyen kulturális élményt az életünkbe, amitől rájövünk, hogy milyen gusztustalanul szerencsések és kiváltságosak vagyunk a rendezett életünk miatt. Legyen itt szó, könyv, film vagy színházi élményről. Érdemes kicsit megrázatni magunkat, erőt kapni a jövőbeli feladatainkra azáltal, hogy rádöbbenünk, mekkora szerencsénk van. 

Kép forrása ide kattintva!
A film színészei zseniálisat alakítanak, én nagyon kevés szereplőnek drukkoltam még könnyek közepette Zs. kezét szorongatva azért, hogy egymásra találjanak, hogy újra boldogok legyenek. És a legérdekesebb, amit itt olvastam:

"A forgatás alkalmával a Belón család visszatért a tragédia helyszínére, amiről megdöbbentő módon a feleség így nyilatkozott: „Az út nem volt különösebben nehéz. Thomas, aki most 16 éves, minden bizonnyal túljutott rajta: vízi mentő akar lenni. Olyan iskolába jár, ahol az ideje felét közösségi munkával tölti, a másik felében pedig életmentő szolgálatot lát el. A 18 éves Lucas orvostanhallgató. Ő azt a következtetést vonta le a katasztrófából, hogy sosem lehet eleget segíteni másokon. Simon, aki 13 éves, még nem jutott dűlőre abban, mivel tudna többet segíteni az embereken: ha tűzoltó, vagy ha rendőr lesz belőle. Összességében mindegyikükben a segíteni akarás vágya mélyült el. Ajándékot kaptunk, az egész további földi életünk egy ráadás” – meséli büszkén az anya, aki maga is orvos."

Vagyis még a tragédia szereplői is erőt és segíteni akarást kaptak a történtektől. Akkor nekünk átlagembereknek nem szabad kihagynunk, ami ezt filmben mutatja meg. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy nem lesz könnyű élmény. De az érzés utána kárpótolni fog minden pillanatért. 

Dorka
https://www.facebook.com/kozmopolita

Dorothy Randrianantoandro

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése