Indul a foci VB, élvezzük ki!

Pár óra, és kezdődik a foci VB Brazíliában. Már teljesen be vagyok sózva, nagyon várom. Igen, lány létemre imádom a focit. És elborzadva látom azokat az ismerős párokat a környezetünkben, ahol problémává válik a foci. Most komolyan lányok, ennyi nem jár a pasiknak? Nekünk is számos olyan csajos hobbink van, amihez a pasik hozzá se tudnak szagolni. Mégis csináljuk, nem? Akkor miért kell állandóan morogni azért, ha valaki meccset néz? Miért kell kitalálni újabb és újabb "fontos" problémákat azért, hogy a társunk még csak véletlenül se tudjon az adott nap meccsére koncentrálni? 

Nagyon szomorú azt látni, hogy mi, nők képesek vagyunk egy összesen 4 évente megrendezésre kerülő 1 hónapos dolgot zsarolásra, nyavalygásra használni. És ezt nem azért írom, mert szeretem a focit. Hanem azért, mert azt látom, hogy mi magunk mérgezzük meg a kapcsolatainkat. Felesleges határokat szabunk, engedményként állítjuk be a teljesen hétköznapi dolgokat és állandóan nyavalygunk. És persze itt tisztelet a kivételnek, de nagyon sok ilyet látok a környezetemben. És persze itt nem azokról a helyzetekről beszélünk, ha otthon egy pasi se lát, se hall, egész nap, sőt hétvégén sem foglalkozik sem a gyerekkel, sem a párjával. Az ilyen szót sem érdemel, mert itt nem a foci VB-vel van a probléma, hanem bizony a férfi jellemével. És ez nem lesz akkor se jobb, ha vége lesz a VB-nek. 

Kép forrása ide kattintva!
Itt most az olyan helyzetekre gondolok, amikor egy teljesen átlagos, normális pasinak majdhogynem könyörögnie kell azért, hogy nyugodtan meg tudjon nézni egy 90 perces meccset. Jó, lehet a hosszabbítás miatt akár 2 órás is. De tényleg, ez akkora dolog? Mármint a meccsek általában este és éjszaka vannak. Azért lehet úgy időzíteni a közös programokat, bevásárlást, gyerekkel való foglalkozást, hogy az esti meccsek elé kerüljenek. Vagy ne adj isten, lehet közös program is a meccsnézés. Végtére is lássuk be, mi választottuk a fociszerető párunkat. Egy kapcsolat nem a megváltoztatásról szól. Ha ilyennek szerettük meg, akkor fogadjuk el, és próbáljuk meg a helyzetekből kihozni a legjobbat. Vagy oldjuk meg a saját programjainkat a VB ideje alatt. Ilyenkor lehet a magazinokat, könyveket, internetet bújni büntetlenül. Vehetünk hosszú fürdőt, tehetünk fel pakolást, mozizhatunk vagy akár partyzhatunk a csajokkal. A pasikat meg megkérjük, hogy jöjjenek elénk, ha végeztünk, és a meccs is véget ért. 

Nem szükségszerű, hogy a szeretet címén bűntudat és  szenvedésfészket csináljunk az otthonunkból egy hónapig csak azért, mert VB van. Ha szeretjük azt a pasit, akkor ezért bizony kompromisszumokat is kell kötni. Mindkét félnek. Nem szabad, hogy azt érezze egyik fél sem, hogy a hobbija, ami életének csak egy pici részét képezni (nem az elvetemültekre gondolok, akik semmi mással nem foglalkoznak), nem fér bele a közös boldogságba. Ha egy kreatív emberbe szerettünk bele, aki egy csomó minden számunkra érdekeset csinált a kapcsolatunk előtt, akkor ne csináljunk belőle biorobotot, aki csak velünk foglalkozik. Hagyjuk élni, és mi is várjuk el, hogy azt csinálhassuk, amit szeretünk. 

Senki nem nyer azzal, ha a kapcsolatban az egyik fél boldogtalan, elveszti a számára fontos dolgokat, vagy úgy érzi, hogy csak "megtűrik" a hobbiját, de nem szeretik. Mindenki támogatásra és szeretetre vágyik. Még a foci VB ideje alatt is. Ne vegyük ezt el a pillanatnyi szeszélyünk miatt. Vagy csak azért, hogy nekünk legyen igazunk.

Élvezzük ki ezt a hónapot is, csajoskodjunk vagy tanuljunk egy picit bele a foci rejtelmeibe, és gyönyörködjünk a szebbnél szebb focistákban. A lényeg, hogy élvezzük ki minden pillanatát ahelyett, hogy szenvednénk. 

Dorka
https://www.facebook.com/kozmopolita

Dorothy Randrianantoandro

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése