Itt az ideje, hogy elfogadjuk magunkat!

Jaj csajok, beszéljünk az elfogadásról. Nem a kisebbségek, mások, szülők vagy bárki iránt mutatott elfogadásunkról, hanem arról, hogy is állunk saját magunkhoz. Vajon miért ostorozzuk mi, lányok állandóan magunkat? Ez belénk van kódolva?

Legyünk őszinték. Ismerünk olyan embereket a környezetünkben, akik 100%-ig jól vannak a saját bőrükben, életükben? Én sokat gondolkodtam ezen a kérdésen mostanában, de nem igazán találtam ilyen személyt. Olyat, aki a környezettől, kinézettől, pénztől és minden egyébtől függetlenül jól érzi magát az életében. Nem azért, mert vékony, szőke, gazdag, fiatal vagy egyéb, hanem azért mert MEGTANULTA MAGÁT SZERETNI ÉS ELFOGADNI a hibáival együtt is. Ez nem jelenti azt, hogy neki nincsenek rossz napjai vagy pillanatai, de az ilyen emberek nem bizonytalanodnak el egy-egy külső kritikától, rossz pillantástól, nem akarnak másoknak megfelelni állandóan, hanem határozottan felvállalják önmaguk minden részét a nyilvánosság előtt. Vizuális és érzelmi takargatás nélkül. Ugye, hogy nem igazán tudtok ilyet mondani? 

Kép forrása ide kattintva!
Pedig azt hiszem, hogy valahogy ez lenne a létezésünk teljes célja. Hogy megtanuljuk 1500%-osan elfogadni és szeretni magunkat. Nem azért, mert mások szeretnek minket, hanem azért, mert látjuk, hogy mennyire értékes teremtmények vagyunk. Egyediek, különlegesek, akiből nincs még egy a világon. Megismételhetetlenek vagyunk a hibáinkkal együtt, mi mégis állandóan elnézést kérünk azért is, hogy létezünk. Megjátszuk magunkat, más személyiséget veszünk fel az őszinteség helyett, olyan kapcsolatokba temetkezünk, amiben semmilyen szeretet nincs csak azért, hogy ne kelljen magunkkal jobban megismerkedni. De vajon ez hová vezet? Látszatéletet élünk hosszú évtizedekig, míg egy napon rádöbbenünk arra, hogy elvesztegettük az összes, nekünk megadatott időt? Hallottam mostanság olyanról, aki hosszú évek önáltatása után szembenézett azzal a világgal, amit teremtett magának. Szívinfarktus lett a vége. Már jól van, de azért valljuk be, hogy senki nem erre vágyik. Mégis inkább megkötjük nap nap után a kompromisszumokat, választjuk a társas magányt, azonosulunk másokhoz teljes mértékben ahelyett, hogy hagynánk időt magunkra találni. 

Társ nélkül, külső sallangok nélkül. Én azt látom, hogy akár pár ilyen hónap is sokat segíthet abban, hogy megismerkedjünk életünk legfontosabb szereplőjével, önmagunkkal. Megismerjük, elfogadjuk, tisztába kerüljünk a vágyaival, álmaival, félelmeivel. Mert a hétköznapok bedarálják az embert, a megszokások miatt észre sem veszi, hogy mennyire kétségbeesett vagy ránézve negatív döntéseket hoz.  Tanuljunk meg egyedül lenni. Felvállalni magunkat. Szeretni magunkat. Mert enélkül egyetlen kapcsolat sem lehet működőképes. Mert, ha mi nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit is várunk az élettől és a mindennapoktól, hogy akarhatjuk, hogy valamilyen ismeretlen tudja ezt nyújtani számunkra. 

Kép forrása ide kattintva!
Láttam egy videót a napokban, ami nagyon megfogott. Egy lány jógázott a tengerparton. Hogy mégis hogy jön ez ehhez a bejegyzéshez? Hát úgy, hogy én most találkoztam először olyan emberrel, aki ennyire jóban volt önmagával és nem foglalkozott  mások véleményével. A történet lényege annyi, hogy Alexandr Melnik egy reggel a tengerparton meglátta ezt a lányt jógázni, és csendben elkezdte felvenni azt, amit csinált. Egy idő után a lány észrevette, hogy kamerázzák, de nyugodtan folytatta tovább a gyakorlatsorát, majd miután befejezte, egyetlen szó nélkül elment. Nem kérte számon a felvételt, nem aggódott azért, hogy fog mutatni a képeken, ki láthatja majd ezt. Csak hagyta megtörténni a pillanatot. Ugye, hogy elképzelhetetlen ez nektek is? Nyugi, nekem is. Tuti azon görcsöltem volna, hogy nézhetek ki a különböző jógapozíciókban. :))) De őt nem érdekelte, sem a körülötte elmenő emberek tömege. Csak magára figyelt, jól érezte magát és nem foglalkozott mások véleményével. Valami ilyesmit szeretnék én is majd elérni. Dolgozom rajta, de nem megy egyszerűen, de jó volt látni ilyen példát is az életből.



Nézzétek meg, és írjátok meg, hogy mit gondoltok a videóról és arról, hogy mit tesztek azért, hogy jobban megismerjétek és elfogadjátok önmagatokat.

Dorka
https://www.facebook.com/kozmopolita

Dorothy Randrianantoandro

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése