Sophie Hannah A monogramos gyilkosságok

Hatalmas Agatha Christie rajongó vagyok, meg kell, hogy mondjam. Szerintem nincs olyan könyve, amit ne olvastam volna legalább egyszer, legyen szó Poirot, Marple vagy egyéb krimijéről. Soha nem fogom elfelejteni, amikor legelőször nagyon-nagyon fiatalon a Tíz kicsi négert (indián, kinek hogy tetszik) olvastam egyedül otthon. Nem bírtam letenni, nem bírtam nem félni közben, és egyszerűen nem jöttem rá, hogy ki lehetett a gyilkos úgy, hogy a könyv végére minden szereplő meghalt. Nem tudom, hogy az a pillanat miért hatott rám annyira, de tisztán emlékszem, hogy mennyire megborzongtam az utolsó szereplő halálakor. Nem tudom, hogy ekkor, de a krimik világa azóta is teljesen beszippantott. Legyen szó könyvről, filmről, színházi darabról, imádom a krimiket. 


Így persze, hogy óriási érdeklődéssel vártam Sophie Hannah új Poirot regényét, A monogramos gyilkosságokat. Poirot-t mindig is zseniálisnak találtam, igen, még azokban a filmekben is, ahol sokat torzítottak a történeten az izgalom kedvéért. Szerettem, hogy annyira külföldi, piperkőc, hatalmas igaszágérzettel rendelkező belga detektív, aki be tudja ismerni, ha hibázott. Még a mai napig is szívesen nosztalgiázok a Poirot filmekkel online egy-egy nehezebb nap után. Így a novemberi otthonlét alatt az első dolgom volt, hogy megvegyem az új Poirot könyvet. 

Mit is kell tudni az írónőről, aki megpróbálta visszahozni Agatha Christie világát egy kicsit a 21. századba?

Sophie Hannah 1971-ben, Manchesterben született brit költő és író. 24 évesen jelent meg az első regénye. A Manchesteri Egyetemen tanult, dolgozott a Trinity College-ban (Cambridge) és Oxfordban. 2012-ben adták ki hetedik thrillerét Angliában. Hosszú évtizedek óta ő az első író, aki megkapta a lehetőséget, hogy Agatha Christie után regényt írjon Hercule Poirot főszereplésével. Sophie Hannah Cambridge-ben él férjével és két gyermekével. Bővebb interjú az írónővel ide kattintva!

Milyen is maga az új Poirot regény?

Furcsa, felemás, érdekes, tetszett és nem is. Hát igen, azt hiszem, hogy ezt a véleményt nem tudom egy tömör, de velős mondatban kifejteni, akármennyire is szeretném. Szóval nézzük is egyenként a dolgokat a legkevesebb spoilerrel, hogy azok is értsék a véleményemet, akik még nem olvasták a könyvet. 

1. Cselekmény röviden

"1929. február 7-én három holttestet találnak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi vesztette életét a luxushotelben, és mindhármuk szájában monogramos mandzsettagomb lapul. A Scotland Yard ifjú felügyelője, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, amely korántsem ígérkezik könnyűnek. Nagy szerencséjére a szomszédjába költözött egy nagy bajszú, köpcös kis belga. Poirot szívesen segít az érthetetlen bűnügy felgöngyölítésében, amiben kulcsszerepet játszik egy cselédlány, egy lelkész özvegye és a negyedik mandzsettagomb." Részlet a borítóról

2. Poirot személye

Szerintem az írónő ebbe hatalmas energiát tett bele, hogy hiteles legyen a főhős, így 90%-osan olyan, mintha Agatha Christie detektívje köszönne vissza az oldalakon.  Senkinek nem lehet panasza, mert a piperkőc utalások, francia beszólások, apró gesztusok mind olyanok, ahogyan Agatha is beállította a kis belgát. Nagyon ismerős volt minden cselekvése, így emiatt azonnal úgy éreztem, hogy megszerettem a könyvet, hisz azt kaptam, amit az elejétől vártam. És ebbe bele kell érteni azt is, hogy az írónő zseniálisan ábrázolja nem csak Poirot személyét, de a korabeli angol világot is. A könyv teljes hangulata pontosan olyan, ahogy megszokhattuk a világ leghíresebb krimiírójától. 

10/10 pont Agatha Christie könyveihez viszonyítva

3. Gyilkosság körülményei

Itt már van egy kis csavar, mert nem is egy, hanem rögtön három gyilkossággal kezdődik a könyv, méghozzá egy kicsit morbid, fura emberölésekkel, amin én egy picit elcsodálkoztam. De az tény, hogy a könyv a nyomozás során folyamatosan fenntartja az érdeklődést az olvasóban, habár nagyon sok olyan apró szálat tett bele Sophie Hannah, amik nem vezetnek sehová. Mármint tényleg sehová. Sokszor az ember egy-egy száltól katartikusabb végkifejletet vagy legalább olyan szerepet vár, amiért érdemes volt beleírni a könyvbe. Szóval egy kicsit az egész szerintem túl van bonyolítva. És nem úgy, ahogy általában Agatha Christie analitikus elméje megírta régen a könyveket, hanem mintha egy félkész kéziratot olvasnánk, ahol még az író nem bontott ki teljesen minden szálat, de már megírta a cselekmény végét.

7/10 pont Agatha Christie könyveihez viszonyítva

4. Hasting helyettesítője, vagyis Poirot társa

Hát én szó szerint utáltam ezt az embert olvasás közben.... nem tudok mást szót találni erre. Poirot eddigi társa karakteres, kedves, tipikusan angol ember volt. Még akkor is, amikor elutazott külföldre nyomozni egy-egy ügy során. Na erre az Edward Catchpoolra az angolon kívül semmilyen jelzőt nem tudok találni. Unalmas, idegesítő és elkeserítően buta. Én komolyan nem értem, hogy az írónő tényleg azt gondolja, hogy ekkora lelki defekttel és ostobasággal valaki sikeres rendőr lehet, és Poirot kiválasztja maga mellé? Persze Hasting sem volt igazán gyors észjárású, de a következtetései mindig segítettek Poirotnak elindulni egy irányba, míg ez a szerencsétlen hol hiúsági kérdést csinál abból, hogy Poirot mit gondol a bűntényről, hol legszívesebben ráhagyná Herculere az egészet. Szánalmas, én erre nem is találok szavakat. És ez a keresztrejtvény fejtős dolog a könyv utolsó harmadában.... hagyjuk... nem akarok spoilerezni. 

1/10 Agatha Christie könyveihez viszonyítva

5. Végkifejlet

Bár sokkal teátrálisabb befejezésre számítottam az Agatha Christie hagyományokból kiindulva, nem volt rossz. Kicsit zagyva volt a csavar utáni csavar a könyv végére, de nagy részben kitisztultak az elvarratlan szálak az utolsó oldalakon. Nem számítottam arra, hogy az lesz a gyilkos, aki volt, szóval azt is mondhatnám, hogy a könyv lezárása zseniális volt, mégsem így éreztem. Olyan fura volt. De azért érdekes. 

7/10 Agatha Christie könyveihez viszonyítva

Összegzés

Nem rossz könyv, aki szereti a krimit, annak érdemes elolvasnia. De szigorúan csak úgy, ha nem kezdi el összehasonlítani az igazi Agatha Christie könyvekkel, ahogy én tettem olvasás közben. Mert ha ettől elvonatkoztatunk, egy izgalmas, fordulatokban gazdag regényt tartunk majd a kezünkben, ami érdekes történetével lebilincseli majd az olvasót. 

Összesítés, ha Agatha Christie könyvei tízesek, akkor A monogramos gyilkosságok 7 pontot érdemel.

Kíváncsi leszek, hogy lesz-e még több Poirot könyv Sophie Hannahtól. Én szeretném, ha lenne, mert ez az első biztató kezdetnek tűnik, ahonnan van még hová fejlődnie az írónőnek.

Ti olvastátok a könyvet?

Dorka




Dorothy Randrianantoandro

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése