Mittelholcz Dóra Tündérmese kis szépséghibával

Általában ebbe a rovatba olyan kedvencek kerülnek, amiket tényleg nagyon szeretek és szívesen ajánlok másoknak. Na, a mostani nem ilyen lesz. Bár mindenkinek ajánlom, erős túlzás lenne kedvencemként beszélni róla. Mert a mostani könyv, amiről írni fogok, mélységesen megdöbbentő és egyáltalán nem az a könnyed olvasmány, amit az ember mindenkinek ajánl. Mégis el kell olvasnia főleg a nőknek, mert olyan témát boncolgat, amiről nem szoktunk ekkora nyíltsággal beszélni. 

Ez pedig a méhnyakrák. A könyv pedig a Tündérmese kis szépséghibával Mittelholcz Dórától. 


Előre szeretném leszögezni, hogy a könyvben nyíltan lehet arról olvasni, hogy egy méhnyakrákos lány milyen testi folyamatokon, változásokon megy keresztül a műtétek és kezelések során. Én nem bírom az ilyen leírásokat, de ennek olvasása közben nem volt gondom a részletekkel, mert Dóra olyan újságírói precizitással vezet végig minket az élete történetén, mintha nem is magáról beszélne. Leír olyan intim részleteket, amikről eddig máshol nem lehetett így olvasni ilyen részletességgel. Mégsem botránkoztam meg, sőt. Olyan volt, mintha valaki felkapcsolt volna egy szobában egy villanyt. Hogy már értem a dolgokat, hogy megy ez manapság Magyarországon. Mit is jelent betegnek, majd aztán halálos betegnek lenni.

Nem könnyű könyv, ezt is el kell ismernem. De nekem alig egy este alatt megvolt, mert valahogy olvastatja magát. Az ember folyamatosan várja a hepiendet a sok szenvedés után, amin Dóri keresztülment, de az valahogy soha nem érkezik meg. Pedig ez a lány nagyon megérdemelné. De az élet egy igazi gonosz boszorkány, aki megforgatva a sors kerekét egy teljesen más befejezést szánt ennek a könyvnek, mint amit vártunk. És az ember bármennyire az első pillanattól tudja azt, hogy ez a csata már elveszett, valahogy drukkol végig a hősnőnek, hogy legyőzze a szörnyeteget. Hisz már a herceg is megérkezett, ha nem is fehér lovon, de mindenképpen hősiesen kitartva. Ezt leszámítva szerintem a könyv címe nem igazán fedi a valóságot. Ebben a könyvben semmilyen tündérmesei nincs. Ebben csak kőkemény küzdés van a legerősebb fajtából. Mindkét részről. És sajnos a szörnyeteg bizonyult a végén sokkal erősebbnek.

El lehet kezdeni a könyv kapcsán azon gondolkozni, hogy vajon min múlt az, hogy neki ekkora akarattal sem sikerült ez a csatát megnyernie. Mint szerintem minden kívülálló, pálya széléről bedumálónak, nekem is meg van erről a magam véleménye. De szerintem itt nem ez a lényeg. Hanem az, hogy mindig figyeljünk oda magunkra. Járjunk szűrésekre, tegyünk meg mindent magunkért, amit lehet. Mert minél hamarabb észrevesszük a jeleket, és elmegyünk orvoshoz, annál több esélyünk van a teljes gyógyulásra. És soha ne adjuk fel: "Sokan voltak, akik azt mondták: milyen büszkék rám, hogy ennyire erős vagyok. Pedig nem éreztem magam annak. Hiszen én is gyakran hisztizek, veszekszem a hozzám legközelebb állókkal. De akkor is, csinálni kell, nem feladni, ennyi a lényeg."

De nem is én lennék, ha nem írnám meg, hogy bizony nekem alapból ez a könyv nem igazán tetszett. Hasznos volt, hogy elolvastam, fel is rázott, hogy ezt így egyben érezhettem, minden egészségügyben dolgozónak, betegnek és nőnek tudnia kell az ebben leírt dolgokról, de összességében sokkal másabbat vártam. Sokkal több Dórát vártam a könyvbe. Itt egy nagyon jó stílusban leírt kórtörténet tárult a szemem elé, amiben legnagyobb részt az embert hiányoltam. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Hogy is élte meg a történéseket, min változtatna, mit szeretne nekünk a legjobban elmondani. Mert bennem ott maradt egy kis rész azzal kapcsolatban, hogy egy kicsit kimondatlan lett az egész. Egy ilyen helyzetben kész csoda, hogy ezt így sikerült megírni, összerakni, majd elmenni a bemutatóra utána. De valahogy mégis picit hiányérzetem van, mintha a teljesen képszerű leírások és a humoros, néhol dühös történetek mélyéből csak a tárgyilagos élményleírás lenne. Nem egy nagyon mélyről jövő, ösztönös küzdelem, ami létünk alapja. De lehet, hogy ezt az egészet belemagyarázom, és igazából a mély szomorúság, amit egy ilyen kiváló újságíró halála után érezhetünk, mondatja velem azt, hogy több is volt ebben a lányban. De adott helyzetben ez előtt is fejet hajtok, és köszönöm, hogy papírra vetette. Mert a könyv mindenképpen tanítja az embereket:

Az anyukának, hogy megtanítsa a lányának a szűrések fontosságát. 
A férfiaknak, hogy oda kell nekik is figyelniük a HPV vírus okozta veszélyekre. 
A nőknek, hogy elmenjenek szűrésekre.
A családoknak, hogy a legfontosabb dolog az egymásra odafigyelés. 

Jó, hogy ez a könyv megszületett és egyben borzalmasan szomorú is az az apropó, ami miatt megíródott. Mégis hálás vagyok Mittelholcz Dórának, hogy be merte vállalni ezt a nyíltságot, őszinteséget, ami sok-sok sorstársnak, családtagnak, egészségügyisnek és ismeretlennek óriási segítséget fog nyújtani. 

Dorka



Dorothy Randrianantoandro

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése