Hogyan győztem le a félelmemet a repüléstől?


Félek a repüléstől. Ez annak tükrében, hogy évente mennyit utazom, elég nevetségesnek hangzik, de így van. Persze nem kell előtte nyugtatószert bevennem, de ettől még ugyanúgy komolyan kellett vennem ezt az akadályt annak érdekében, hogy meg tudjam oldani. Hisz nem lehetséges, hogy évente minimum 6x rettegnem kelljen valamitől. Amúgy sem szeretek félni, szóval itt volt az ideje, hogy szembe nézzek vele.  




Honnan ered a félelmem?

Először azt gondoltam, hogy érdemes lenne megvizsgálnom, hogy vajon mikortól eredeztethető ez a félelem nálam, hisz tisztán emlékszem, hogy 9-10 évesen mindenféle rettegés nélkül képes voltam végig ülni a Madagaszkárig tartó repülőutat. Vagyis magamba kellett néznem, és őszinte megvizsgálnom, hogy mi változott azóta. 

Tömören összefoglalva én. Amit még 10-20 évesen lazán bevállaltam az életemben, azoknak egy részét ma már nem csinálnám meg. Nem azért, mert nem volt jó buli, de ma már valahogy többet ér az életem. Lehet, hogy ez a korral jár, de mostanában úgy érzem, hogy annyira kerek és szuper életem van, hogy kár kockáztatni. Főleg úgy, hogy egy másik ember kezébe adom tízezer láb magasságban. 

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor az egyik pilótafülkében tett látogatásom óta fokozódott a kellemetlen érzésem a repüléssel kapcsolatban. Lehet, hogy attól, hogy mennyire lazán vették a pilóták az egészet vagy hogy mennyire durva ilyen magasan a teljes sötétségben csak a gépekre hagyatkozni, nem tudom, de az tény, hogy valami megváltozott bennem. 

Két dolgot nem bírtam azóta elviselni, a felszállást és a turbulenciát. Komolyan a végére odáig jutottam (pár nappal a Germanwings tragédiája után volt ez, amikor a másodpilóta a hegynek vezette a gépet), hogy szabályszerűen pánikoltam, ahogy egy picit rázkódott a gép. Ami nem nagyon szerencsés, tekintve, hogy a Larnaca-Budapest utat akkor is meg kell tennem évente többször, ha semmi kedvem nincs hozzá. Tehát kellett valami megoldást kitalálnom. 


Nézzük az én félelemelűző módszereimet:

Vigyél magaddal valamilyen nyugtató zenét vagy hanganyagot. 

Nem tudom, hogy kit mi szokott megnyugtatni, de nekem az sokat segített, hogy van egy úgynevezett felszállós zeném a telefonom, ami 7 perces, és nagyon-nagyon szeretem. Abszolút nem meditációs zene, hanem pörgős, de nekem az mindig megnyugvást ad, ha hallgatom. Ezért nagyon vigyázok rá, hogy ne hallgassam agyon, csak akkor, amikor szükségem van rá lelkileg. Amint elkezd a gép gyorsulni a kifutópályán, bekapcsolom, és tudom, hogy mire vége lesz, már fent leszünk a magasban, és újra megnyugodhatok. 

Találd meg a számodra legmegnyugtatóbb helyet a gépen!

Nekem ez segített a legtöbbet! Mivel féltem, hogy valami rossz történik, így az volt a leghatékonyabb módszer ennek leküzdésére, hogy kitaláltam, hogy mit és hogyan csinálnék, ha tényleg valami nagy gebasz lenne a gépen. 

Rájöttem, hogy akkor vagyok nyugodt, ha például közel ülök a stewardessekhez. 1. Mert azt gondolom, hogy rajtuk azonnal lehet látni, ha baj van, így gyorsan ki tudok találni valamilyen megoldást (ami tudom, hogy így nevetségesen hangzik, de jó hinni benne). 2. Közel vagyok a vészkijárathoz és a pilótafülkéhez, ami menekülési szempontból nem utolsó. A pilótafülkében fontos tudnivaló, hogy van egy nagy fejsze, amivel ki lehet törni, ha szükséges. 

Vagyis mindig a 2-3. sorban ülök, és soha nem az ablak mellett. Mert az ablak mellett mindig hideg van, és nem is érzem biztonságosnak, hogy az illesztések mellett üljek közvetlenül. 

Mindig lefoglalom magamat a gépen! 

Ha túl sok időm van gondolkodni, akkor simán képes vagyok túlparázni a dolgokat. Így inkább gondoskodok arról, hogy egy perc nyugtom se legyen. Viszek magammal nem kevés munkát, magazinokat, könyvet és hangoskönyvet is. Ki tudja, hogy éppen mi fog abban a pillanatban kikapcsolni. 

Megengedőbb vagyok magammal a repülés idejére!

Bár ez eléggé sznob dolognak fog hangzani, de a saját nyugalmam és boldogságom érdekében mindig viszek magammal elég pénzt arra, hogy ha úgy van, vegyek magamnak enni- vagy innivalót a gépen. Tudom, hogy nem túlzottan igényes a választék, bár itt már írtam a kivételről, de ha éppen abban a pillanatban az segít a boldogsághoz, akkor mindent megér. 

És a legutolsó dolog, elkezdtem nézni a Légikatasztrófákat!

Ez nagyon morbidnak fog hangzani, de nekem sokat segített, hogy végre szembenéztem a félelmeimmel és megláttam, hogy valójában milyen vészhelyzetek következhetnek be egy repülőgépen. Nagyon megnyugtató volt látni, hogy varázslatos dolgokra voltak képesek a pilóták, és hihetetlen helyzetekben tudták letenni a gépet. Például, amikor a kapitány mellett kitört az ablak, és 20 percet töltött fenn a levegőben lógva addig, amíg a másodpilóta le nem tette a gépet. Vagy amikor üzemanyag nélkül tette le a kapitány a gépet siklórepüléssel. Jó látni, hogy még a legrosszabb pillanatokban is van ok a reménykedésre. 

Így már sokkal nyugodtabbnak tűnik minden levegőben töltött idő. Remélem, hogy tudtam Nektek is segíteni egy kicsit. 

Dorka

Photos/Képek
Source 1
Source 2
Source 3

Dorothy Randrianantoandro

Örülök, hogy elolvastad ezt a bejegyzésemet. Ha kérdésed vagy kérésed van, akkor írj nekem emait a dorkacipruson@gmail.com emailcímre vagy küldj üzenetet a Kozmopolita Facebook oldalán keresztül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése